Ma reggel korán keltem, és a szokásos dolgokat tettem, persze nem itthon, hanem Újvároson. A tesómat is nagy nehezen kiszedtem az ágyból, és felöltöztünk, majd, mivel mama eltörte a kezét (segíteni voltunk tehát kinn), mi mentünk egyedül a bolthoz, bezártuk az ajtót és a lakatot is nagy nehezen az ajtóra tettük…. 30 métert se tettünk meg, egy kétségbe esett fecske hangját hallottuk. Körülnéztünk, és egy körülbelül 12 cm-es kis tollgombócot fedeztünk fel, megvizsgáltam közelebbről, és láttuk, nem tud repülni. Mivel nem akartam Armanddal megijeszteni nem kézben fogtam hanem nagy nehezen bejutottunk a házba, sajnos ez azért volt nagy akadály, mert a kulcsal mikor kinyitottuk az ajtót (nem tudtuk hogy kinyílt a lakat), negyszerűen nem vettük figyelembe hogy ez nem a régi lakat, ami magátol szétpattan, tehát kb 2 perc elment e miatt…. Gyorsan fölkaptunk egy dobozt, és siettünk a kis fecskéért, beleraktuk óvatosan, és továbbvittük, de nem mertünk bemenni a boltba mert nem tudtuk mama mit lép erre, így kinnmaradtunk, kibéleltük a kis hont, és sok kis bogarat raktunk be, hogy megegye, ezt persze meg is tette, bár szerintem ien állapotban nem nagyonn ennének az állatok, de ennek csak örülni lehetett. Majd a kutyánkhoz letettük [meszebb tőle kb 10 méterrel], hogy valamicskét védje… de közben a nagy fehér Golden Retriver is a kaját lopkodta sajnos e miatt egy kicsit felhagytunk a fecskéről, de miután elkergettük visszamentünk hozzá, és jó hejre beraktuk, ahol hűs árnyék van… bementünk a boltba és hát reggelivel vártak, de én annyira izgultam a kis tollas barátunk életéért, és egézsségéért, hogy semmit nem ettem, csak rá gondoltam, de a tesóm meg képes volt abbahagyni, és mikor közelebbről megvizsgáltam a szárnyát, mint az állatorvosoktól szokás, észrevettem a szárnytollak össze vannak ragadva de nem vér volt, valami más, ragacsos anyag, átlátszó. A lényeg, hogy segítsek rajta, így óvatosan kézbe vettem piciny testét, és a tollakat szép lassan, ám nehezen keztem elválasztani egymástól, a kis fecske láthatóan félt, de nem mozdult, mintha tudta volna, hogy nem esszük meg reggelire…. mert azt már rég megtettük volna, ha akartuk volna. Mikor sikerült, a kezembe raktam, a tesóm könnyes búcsút vett tőle, s megsimogatta utoljára, meg én is, és mikor ez már megvolt, a fecske a pusztán át elrepült a kedvenc fánk koronája felett körözött, hozzánk repült, körözött, és magasra szált, majd zuhanó repülésben le…. soha nem voltam még ilyen boldog, mint a mi nap, és remélem, sok ártatlan, hasznos lénynek az életét menthetem meg életem során, mert tudom, hogy a hála nem marad el… de nem is azért teszem, mert hálára vágyom, hanem mert::

                        Csak így találom meg a helyem a világban, mint az állatok jó barátja

Recent Entries

• Minden itt az új filmünkről, a neve; The Killer Forest
• Az elefántember; Film…
• FONTOS:: Új vírus fenyegeti gépeinket!
• SMS Gyors-Viccek
• Állati olimpia
• Fecskementő akció, élesben! (na vajon mi történt?)
• Ki hogy fejezte be volna az AVPr-t?
• 40.000 éves mamutbébi a Jégkorszak-kiállítás sztárja
• MAGYAR KÉZBEN A RAGADOZÓK!
• Ifjab ALIEN-Killer megszabadult a TV-mögül!!! [+egy kép]

This entry was posted on vasárnap, augusztus 2nd, 2009 at 3:59 pm and is filed under Kategória, szabadság, állatok, hősök, fecske, minden napi, életmentés, madarak, öröm, honvágy, szerencsés állatok. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.